Úgy érzi, hogy a stresszes időszakokban minden irányítás kicsúszik a kezei közül? Mintha a feszültség, a szorongás vagy akár a szomorúság miatt az evésbe fordulna, hogy ezekkel az érzésekkel megbirkózzon? És utána jön a bűntudat, a szégyen, valamint a kérdés: „Miért nem tudok egyszerűen leállni?”
Ha ezek a gondolatok önnél is gyakran felmerülnek, akkor valószínűleg a stresszevés jelenségével küzd. Gyakran jár együtt ez a helyzet a szorongás és bűntudat érzésével, önhibáztatással. Ez egy rendkívül gyakori probléma, amellyel sokan küzdenek nap, mint nap, a szürke hétköznapok unalmát evéssel színesítve vagy a mindennapi stresszt evéssel enyhítve. A stresszevés nem az akaraterő vagy az önkontroll hiányáról szól, hanem összetett, mélyen gyökerező érzelmi és pszichés okok következménye.
A stresszevés okai és mechanizmusai
Gyakran tapasztalja, hogy a stresszes időszakokban nem a tápanyagokban gazdag, egészséges ételeket kívánja, hanem gyorsan felszívódó szénhidrátokat, cukros, zsíros finomságokat? Ez nem véletlen! A szervezete ilyenkor dopamint, vagyis a „boldogsághormont” próbálja termelni, amit ezek a gyors felszívódású szénhidrátokat tartalmazó élelmiszerek elősegítenek.
De mi történik ezután? A pillanatnyi öröm és megkönnyebbülés után jön a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat, a negatív gondolatok. Ez a körforgás sokak életét megkeseríti. A stresszes helyzetekben eszünk, de az evés megint stresszt okoz, így alakul ki a stresszevés ciklusa.
A stresszevés: összetett jelenség
Bár sokan másként értelmezik a stresszevést, abban mindannyian egyetértünk, hogy érzelmileg megterhelő helyzetekben elveszítjük a kontrollt az étkezésünk felett, és a kalóriabevitel túlzott mértéket ölt. Ez megnyilvánulhat napi szokásaink módosulásában: többet nassolunk, este a tévé vagy a laptop előtt faljuk a finomságokat, vagy az étkezéseken kívül nassolunk.
Jellemző, hogy ilyenkor gyorsan felszívódó, kevés tápértékű ételeket fogyasztunk az öröm és gyors megkönnyebbülés reményében. Gyakran ez a „pillanatnyi boldogság” azonban bűntudattal és szorongással társul, ami negatív önértékelést és a keretek tartásának nehézségét vonja maga után.
A háttér: biológiai, neurológiai és pszichés folyamatok
Amennyiben mélyebben megvizsgáljuk a jelenséget, rájövünk, hogy a stresszevés csak a jéghegy csúcsa. Mögötte komplex neurológiai, biológiai és pszichés folyamatok húzódnak meg. Az evés az emberiség történetében mindig is fontos szerepet játszott: örömforrás, közösségi élmény, a kultúránk része. Az étellel történő jutalmazás és az étkezéshez kapcsolódó öröm érzése evolúciós gyökerekkel rendelkezik.
Biológiai szinten a stresszes helyzetekben megemelkedik a kortizol nevű hormon szintje, amely a stresszkezelés egyik természetes válaszreakciója a szervezet részéről. Ugyanakkor a szerotonin nevű neurotranszmitter, amely a jó közérzetért és a boldogságért felelős, a gyorsan felszívódó szénhidrátok hatására szintén megemelkedik, ezáltal pillanatnyi enyhülést és boldogságérzetet nyújt — de csak ideig-óráig.
A kiürült érzelmi erőforrások és a stresszevés
Amikor a nehéz időszakokban kimerülnek az érzelmi, megküzdési mechanizmusaink, és kiürülnek az erőforrás- raktáraink, rendkívül nehéz kreatív és egészséges megoldásokat találni a rossz érzések azonnali csökkentésére. Sokan emiatt nassolnak — azonban hosszú távon ez nem fenntartható, és számos problémát okozhat.
A megelőzés, tudatosság és tervezés szerepe
A stresszevés leküzdésében a legnagyobb segítséget a megelőzés, a tudatosság és a tudatos tervezés adhatja. A kulcs az önismeret: figyeljük meg, milyen érzések és érzelmek kavarognak bennünk, amikor stresszhelyzetben étkezünk. Próbáljuk feltárni, mi az, amit próbálunk pótolni a nassolással vagy a gyors étkezésekkel: például a biztonság, a szeretet vagy a megértés hiányát. Gyakran a fájó magányt, azt, hogy egyedül érezzük magunkat, próbáljuk így enyhíteni, de az evéssel ezt csak pillanatnyi öröm követi, utána a rossz érzéseinket még a bűntudat vagy néha a szégyen is súlyosbítja.
Ezért fontos, hogy tudatosan készüljünk a stresszes időszakokra: tervezzük meg előre, hogyan támogatjuk lelkileg magunkat. Érdemes hetente elkészíteni egy étrendet, amibe beépítjük a lelki feltöltődést célzó tevékenységeket is. Minden nap iktassunk be valami apró, de örömteli, léleknyugtató tevékenységet, amely segít megtartani a belső egyensúlyt ezzel megelőzhetjük az érzelmi evést, a stresszes napok utáni falásrohamokat.
A tartós megoldások és a segítségkeresés
A stresszevés elleni sikeres küzdelem alapja, hogy felismerjük és megértsük azokat az érzelmi és pszichés okokat, amelyek mögötte állnak. Szívesen segítek ebben a folyamatban: a közös munka során biztonságos légkörben feltárjuk a stresszevés valódi hátterét, és olyan tartós, egyéni megoldásokon dolgozunk, amelyekkel visszanyerheti az irányítást az étkezési szokásai felett.
Ha többet szeretne megtudni arról, hogyan tudok segíteni, kérem, keressen bizalommal!
